A büszke brit cica

Egyszer volt, hol nem volt, egy csodás fahéj színű brit rövidszőrű macska, akit Lotty néven ismertek. Lotty nem csak egy átlagos cicus volt, hanem kifejezetten büszke volt szépségére. Naponta órákat töltött a tükör előtt, rendkívül elégedetten nyalogatva szőrét és nézegetve csillogó borostyán színű szemeit.

Egy nap, amikor Lotty ismét csodálta magát a tükörben, egy ötlet villant fel a fejében. Úgy döntött, hogy meglátogatja a varázserdőt, amiről már oly sokat hallott. Úgy tudta, hogy az az erdő tele van csodálatos és különleges lényekkel. Lottyban egyre csak nőtt a kíváncsisága és, a hiúsága is ösztönözte hogy útra keljen a varázslatos erdő felé.

Ahogy belépett a sűrű fák közé, Lottynak lenyűgöző látványban volt része. Varázslatosan szép lények bukkanta elő mindenhonnan és az erdő fényei még csodálatosabbá tették ezt az élményt. Lotty szemei tündöklőbbek lettek, amikor meglátott egy-egy szivárvány színű cicát vagy egy aranyos, tarka bundájú kismókust.

Ahogy Lotty egyre mélyebbre hatolt az erdőbe, egy bölcs ősz szakállú cica jött vele szembe. A bölcs macska észrevette Lotty hiúságát, és elmosolyodott. Megkérdezte tőle: "Miért vagy itt, fiatal Mogyi?" – Lotty nagyon meglepődött, hiszen ezt a titkos becenevet csak ő és szeretett gazdija tudták, nem mondták még soha senkinek…honnan tudhatja egy az öreg cica, akinek bár ápolt a bundája, és fényes a tekintete, mégis olyan, mintha varázsló lenne – ezek a gondolatok röpdöstek Lotty fejében, majd először elbizonytalanodott, de aztán őszintén bevallotta, hogy miért jött ide.

• Tudod bölcs cica, kíváncsi voltam hogy, milyen csodálatosan szép és különleges állatok vannak itt, és érdekelt, hogy van-e nálam szebb cica....
• A bölcs macska azonban mosolyogva válaszolt: "Kedves Mogyi, minden cica szép a saját módján. A szépség nem csak a külsődön múlik, hanem a szívedben és a dorombolásodban lakozik."

Ezután Lotty megértette, hogy a varázserdő minden cica számára különleges és szép hely, és minden cicát szeretettel fogadnak benne. Boldogan és meghatottan hagyta el az erdőt, és szaladt haza a saját gazdija karjaiba.

Otthon, ahol mindig szerették és becsülték, Lotty rájött, hogy a valódi szépség a szeretetből és elfogadásból fakad. Így élt boldogan, mindig tisztában azzal, hogy igazi szépségét nem a tükör mutatja, hanem a szív és a szeretet tükrözi.

Császár Claudia