Az arany szőrű kismacska

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer réges-régen, egy varázslatos kis falu. Született ott egy kis arany színű maine coon macska, neve M.Violetta's Coon Celtic Sam Winchester, de gazdija csak Samy-nek hívta. Bár ő volt az egyik legszebb macska a környéken, Samy mégsem volt elégedett a szőre színével. Minden nap a tükörbe nézett, és egy kis szomorúságot érzett a szívében, mert úgy gondolta, hogy más színű szőrrel lehetne még sokkal gyönyörűbb.
Bár gazdija minden nap megfésülte, és elmondta neki, hogy fiatal kora ellenére mennyire szépséges a bundája, milyen csodálatosan ragyog a napfényben, a vörös szőrű kamasz macska, csak nem volt elégedett. Pedig még azt is tudta, hogy az emberek a vörös színű macskát szerencse hozónak mondják, és szinte olyan a szőre, mint a nagy erős viking harcosok szakálla, akiktől a fél világ félt…kis kamasz lelkét ez sem nyugtatta meg.
Egy nap Samy úgy döntött, hogy felkeresi a varázslatos erdőt, melyről a falubeliek meséltek. A varázserdő mélyén állítólag élt egy bölcs cicafotós, aki segíthet a macskáknak elfogadni és megszeretni önmagukat. Samy izgatottan indult el a varázserdő felé, remélve, hogy megtalálja a választ a szívébe költözött kételyekre, vagy ami még jobb lenne, átváltoztatja a szőre színét.
A varázserdő sűrűjében Samy megtalálta a Cicafotóst. Ez a kis ember, évek óta készít gyönyörű képeket a cicákról. Amikor Samy megosztotta vele a szívét nyomó gondolatokat, a Cicafotós elmosolyodott, majd elővette varázslatos lámpáit, melyek olyan színűek voltak, mint a Napsugár és kameráját.
A két művész összefogott, hogy megörökítsék Samy szépségét. A Cicafotós elkapta azokat a pillanatokat, amikor a nap sugarai megcsillantották Samy arany szőrét, és alkotottak csodálatos képeket a varázserdő hátterével. Samy pedig mindent megtett, hogy a lehető legjobb képek születhessenek. Miközben figyelte a készülő fotókat, megértette, hogy a szépség minden színben megtalálható, és minden macska egyedi és különleges a maga módján.
Ahogy a gép kattogott és a lámpák fénye néha kihunyt, hogy feltöltődjenek a vakuk, Samy szeme ragyogott boldogságtól. Meglátta, milyen csodálatos is az arany szőre, ahogy a varázserdő fényei által kiemelkedett a rengetegből. A Cicafotós bölcs szavai ráébresztették, hogy a szépség az önbizalomban és az elfogadásban rejlik, és hogy az ő arany szőre valóban egyedi és különleges.
Samy boldogan tért vissza a falujába, és azóta minden nap örömmel nézett a tükörbe. Megértette, hogy a szépség szubjektív, és minden macska a saját kis egyedi módján különleges.
Onnantól Samy, már nem vágyott más színű szőrre, boldogan élt tovább a varázslatos erdőből tanult bölcsességekkel a szívében.
Császár Claudia