Az exotikus perzsa utazása 

Exotikus perzsa macska az exotikus varázserdőben

Egyszer volt, hol nem volt, egy exotikus perzsa macska, akit Inarának hívtak. Inara boldogan éldegélt egy szép nagy házban, ahol minden kényeztetést megkapott, amit macska csak kívánhatott. Gazdija sokat mesélt neki neve eredetéről, miszerint Inara a vad természet és a vadállatok védnője a mitológiában, és a cica nagyon kíváncsi volt, mi is az a "természet"…kíváncsisága nem hagyta nyugodni. Egy nap nem tudott tovább ellenállni, és útnak eredt a mező felé, mely elvezette őt a varázserdő mélyére.

Inara kíváncsisága egyre csak nőtt, minél beljebb jutott az erdőbe, és nem tudott ellenállni az elé táruló csodáknak. Ahogy a varázserdő mélyén barangolt, találkozott színes pillangókkal, tündérekkel, és furcsa hangokat hallott a fák koronái alól. Ámulatba ejtette a sok újdonság, és nagyon szeretett volna találkozni egy igazi vadállattal – ha már ő a védője, igazán láthatna egyet belőlük – gondolta.

Ahogy tovább haladt, egyre csak sötétebb lett, a Napot kezdte felváltani a Hold, és a kiscica félni kezdett. Eljutott egy tisztásra, ahol egy titokzatos varázskamera állt.

Egy cicafotós ült a kamera mögött, aki észrevette Inarát. "Üdvözöllek, Inara! Tudom, hogy eltévedtél a varázserdőben. Engedd meg, hogy segítsek neked visszajutni az otthonodba!" mondta a cicafotós kedvesen.

A cicafotós, elmagyarázta Inarának, hogy a varázskamera segítségével el tudja teleportálni őt arra a helyre, amit legjobban szeret – és ez most az otthona. Csak pár igazán jó képet kell csináljanak közösen, néhány kattintás a varázskamera exponáló gombjával, és máris otthon lehet ahol igazán szeretne.

Inara izgatottan beleegyezett, és amint a fotós megnyomta a gombot, hirtelen meglátta az őket körülvevő barátságos vadállatokat. Ámulva nézte a szebbnél szebb szarvasokat, ékes tollú madarakat és pelyhes bundájú nyuszikat. Mosolya kiült arcára, és az ötödik fotó után varázslatosan eltünt a kamera lencséjén keresztül. Egyszer csak ott találta magát a saját otthonában, ahol a gazdija már izgatottan várt rá.

A gazdi örömmel ölelte meg Inarát, és hálás szívvel gondolt a cicafotósra a segítségért. Azóta Inara boldogan éldegél a gazdájával, és sosem felejtik el az exotikus kalandjait a varázserdőben. A fotós később elküldte az ott készült képeket, ami mindenkinek nagyon tetszett. Inara és gazdikája mindig hálás lesz a cicafotósnak, hogy segített a kíváncsi kis perzsa macskának varázskamerájával hazajutni.